Miért a jóga?

Igaz, vagy hamis? Miért a Jóga?

Jelen korunkban egy-egy kifejezés, szó vagy név gyakran annyi minőséget kap, hogy az általános jelentésén túl az szinte minden egyénnek mást mond. Ilyen a jóga is, ami inkább egy gyűjtőfogalomként fogható fel manapság és nem egy kőbe vésett szabályrendszernek, ami 5000 éve kialakult és azóta változatlan. Ha azonban objektíven nézzük, maga az élet is ilyen. Alapvetően jelentés nélküli történések halmaza, amely minden egyénen és létformán keresztül más szemszögből élődik, így tud létre jönni a sokszínűség és a kettősség, az igaz és hamis szerepek. Legtöbben hajlamosak lehetünk a saját nézőpontjainkhoz ragaszkodni, s ezáltal csak "ilyennek" vagy "olyannak" látni dolgokat, s aki nem ért egyet, azt kirekesztjük vagy elutasítjuk stb.
Ezért van az is, hogy valaki csak a tradíciót és az elvileg onnan eredő gyakorlatokat hajlandó csinálni, tanítani, van aki pedig épp ezt utasítja el és mindig újít. És ezzel semmi gond, sőt, ahogy írtam, ez a sokszínűség. De a valóság az, hogy a jóga szónak, s úgy mint semelyik szónak önmagában nincs jelentése, pusztán egy közös "megegyezés" alapján értelmezzük úgy, ahogy. Mint ahogy minden nyelvben egy adott tárgynak is más-más az elnevezése, úgy a mi egyéni nézőpontunk is lehet teljesen más, mint a megegyezés szerinti. Ezért nem tudjuk kijelenteni valamire, hogy az igaz, vagy hamis, pusztán nézőpontok alapján jöhet létre véleménykülönbözőség. Viszont ha képesek vagyunk objektíven nézni a világra és csak objektív nézetek szerint létezni, akkor igen egyhangúvá válik az élet, hiszen minden az ami, és ahogy jött, úgy el is múlik. DE!! Ennek a meglátása nagyon is szükséges, hogy ne gabalyodjuk az élet hálójába! Ahhoz, hogy az ember jól élhessen, szükség van a kettő egyensúlyára. Mondhatnám, hogy a józan paraszti ész ugyan olyan fontos, mint az objektív ítélőképesség. Ahogy Eckhart Tollétól hallottam és azóta is sokszor a fülembe cseng: "Ha csak a zöld szín létezne, nem lenne zöld szín, hiszen nem lenne mihez viszonyítani". Tehát ha csak a boldogság létezik, akkor nem nevezhetjük boldogságnak, mert mihez képest az. Ha csak nem hozzuk létre az ellentétét, ami a "nem boldogság" vagy szomorúság. Ez pedig megélés és nézőpont kérdése, így hát számomra lehet igaz, lehet hamis, de nem lehet a valóság, mert az a nézőpontokon túl van.
Na és miért pont a jóga?
Mint ahogy néhány embernek ez az írás kissé kacifántos és lehet elolvassa néhányszor, mire értelmezi, úgy az én egyéni tapasztalatom is nagyon zűrzavarosnak tűnt időközönként, míg nem stabil értelmet nyert a jóga, mint eszköz. Volt, hogy folyton meditáltam és befelé figyeltem és volt, hogy állandóan törtettem, kerestem és hajszoltam valamit kint. De ennek köszönhetően megtapasztaltam a szélsőségeket, hogy milyen, amikor "a gondolatok nélküli bölcs" szemléli a világot nagy békében, amikor meg mozdulni kéne, akkor szinte semmi nem történik, mert elfelejtek mozogni is. Vagy amikor túl buzgón, beleveszve a rohanásba megállás nélkül csak teszek, dolgozom, hajszolok valamit és sem pihenni nincs időm, sem pedig kikapcsolni nem tudok, még akkor sem, ha megállok. Lehet ez sokaknak ismerős is. Valahol mind a két minőségnek meg van a helye és ideje, de a valóság szempontjából lényegtelen, melyikben vagy. Az energia mindig egyensúlyra törekszik. Na és pont ezért a jóga! Hiszen ez egy olyan eszköztár, ahol az objektív látást, a befelé figyelésen keresztül több eszközzel segítjük és aztán megtapasztaljuk az aktív mozgás közepette. Nem mellesleg olyan testtartártásokat, dinamikusabb mozdulatokat kivitelezve, ami jól eső és felszabadító. Sokszor felmerül a kérdés: De akkor most a jóga lelki gyakorlat, vagy csak egy edzés?
Te minek tapasztalod, számodra melyiket jelenti? Bármit is válaszolsz erre a kérdésre, az a te igazságod. A valóság viszont az, hogy nincs külön testi cél és külön léleki cél. Csak a gyakorlás van és a tapasztalat. És ha te edzés céljából végzed, hát tedd azért. Ha pedig segíti a gondolkodásod, önmagad tisztább megértését, akkor csináld azért. Az a szép benne, hogy megnevezhetsz célokat magadnak, de ha alázattal gyakorolsz, akkor el tudod engedni az elvárásaid, hogy hogyan kellene lennie a dolgoknak. Így az egyéni nézőpont és a valóság összhangba kerül. Ahogy Patanjali írta: "Sthira sukham ásanam"- az ászana legyen kényelmes, de szilárd.
Tehát egy kitartás közepette pontosan érzed, hogy milyen izmokat, területeket szükséges feszesen tartani és miket nem. Ha túl feszülsz, borzasztóan elfáradsz, ha pedig túl laza vagy, nem tudod megcsinálni. Ez jelenti a fizikai egyensúlyt. Adott pillanatban a megfelelő erőfeszítés. Vagyis, ha szükséges testi erő, akkor azt megfelelően kifejtem, de amikor kell, akkor teljesen elengedett vagyok. Pl.: relaxálás közben. A valóságot pedig csak akkor tapasztalod, ha éber vagy és figyelsz. Mert ha nem tudsz figyelni, közben gondolkodsz, akkor minden automatikusan történik és szét fog esni a gyakorlás, A benned lezajló folyamatok vagy eluralnak, vagy nem veszed észre. Tehát tanulságképp levonhatjuk, hogy a kulcs a jógához: Éberség a jelen pillanatban és a helyes erőfeszítés(vagy elengedés).

S nem-e ez ad egyensúlyt az életben? Az én szememben nem csak az a siker, ha gond nélkül megcsinálod a skorpióállást, hanem az olyan visszajelzések, mint:
- Már kertészkedés közben is figyeltem a testtartásomra
- Mosogatás közben figyeltem a légzésemre, ahogy mutattad és éreztem a nyugalmat stb.
S a végére szeretnék idézni egy japán kardforgató mestertől:

"Amint a verseny megnyerése, vagy a tudásod és technikád fitogtatása kezd járni az eszedben, 
a kard művészete halálra ítéltetett"

(Sigejosi Takano)